Szép estét!
Ide jutott a 30 fokból, sőt a Napfény városában is igencsak kellemes idő volt tegnap, amikor ismét kipipáltam minimum egy pontot azon a bizonyos bakancslistán.
Régi álmom a kínai agyaghadsereg megnézése közelebbről. Idén megesett az a "csoda", hogy az agyagkatonáknak lába nőtt és szinte helybe jöttek. Egész pontosan Szegedre. Így nem kell egészen Kínáig zarándokolnom pár száz agyagpasiért. Elég volt csak a Napfény városába utazni egy ismerőssel, ezzel kipipálva több pontot is a listán.
1; Szegeden még sosem voltam.
2; Szegedi dóm megtekintése.
3; Az agyagpasik. 
Az utazás természetesen most sem volt unalmas. Ha az egyenletben szerepel a vaskígyó, egy idegen város, a volt kolléganőm (aki bárhol képes eltévedni) és én, azon a kiránduláson garantált a jókedv.
Kezdődött azzal a reggel, hogy rosszul állítottam be az ébresztőmet, így maradt 1 órám a kávémra, a reggelei teendőkre, kaját készíteni, felöltözni, kirobogni a vasút állomásra (ez alapból 15-20 perc, tegnap alig 10 lett). Folytatódott azzal, hogy amikor megérkeztünk megkergültek a gps-ek, két gps két teljesen eltérő infót mutatott, nem mellesleg pont fordítva, mint kellett volna. Az egyik azt mondta, hogy 500 méter múlva jobbra, a másik szerint 300 méter múlva kell jobbra kanyarodni. 
Amikor megtaláltuk a Tiszát, kikapcsoltuk a masinákat és mentünk a folyó mentén. 
A kiállítás fantasztikus volt. A szakemberek mindent megtettek, hogy a látogatók sok információhoz jussanak, ha mindent is elolvastam volna, akkor még mindig olvasnék. 
A tárgyak látványa kb. ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlem, mint anno a Camponában a cápa alagút (erről Kopi tudna mesélni ).
A dóm kicsit csalódás volt, nekem túl modern. 
De összességében jól szórakoztunk.
Holnap megyek a Bükkbe...... Kérek egy langyos kakaót altatónak.
Majdnem csatlakoztam a medvékhez.
......... a törpöket hazahoztuk....
